2010. október 16., szombat

Egy örök dallam.

Hihetetlen pillanatok sokasága,mely vagy örökké tart,vagy elmúlik velem együtt.
Csodálatos mosoly,mely felolvasztja jéggé fagyott szívemet,és tavaszt csal a lelkembe.
Gyönyörű szempár,mely a gondolataimban olvas,és lesi minden kívánságomat.
Egy elragadó személyiség,mely úgy döntött,hogy ami ez után történik,már örökre szól.
Egy örök dallam,velem. Együtt,mindenen át,szerelemben,békességben.
Megígérem neked,hogy életünk minden pillanatában szeretni foglak,és hűséggel kitartok melletted szívünk utolsó dobbanásáig.

Örökké Szeretlek.

2010. október 5., kedd

2010. szeptember 29., szerda

Csak aludjunk jól,és álmodjunk szépeket.

Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán
Másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány
Másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba
Másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani
Te vagy minden órám, te vagy minden másodpercem
Te vagy a lelkem, te vagy az egyetlen szerelmem
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom
Te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon
Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel
Tele furcsa gondolattal, és egy bolond fejjel
Álmodok minden éjjel, de hát ilyenné lettem
Behunyom a szemem, s máris ott termessz mellettem
Nyugodtan fekszel, felém nézel, végre látlak
Elvarázsolsz, elbűvölsz, ezért imádlak
Hallom a szívverésed, hallom a lélegzeted
Látom a szemedben a fényeket, nem lesz több ég veled.
Csak aludjunk jól,és álmodjunk szépeket..

2010. szeptember 4., szombat

Visszatérő hajlam.

Azt hittem már nem. De mégis.
Félek magamtól. Félek mindenkitől.
Félek a szavaktól,félek a tettektől.
Félek a holnaptól,rettegek az énemtől.

2010. július 28., szerda

Lehetetlen szerelem.

Az egész történet egy fiúról és egy lányról szól és a köztük lévő lehetetlen szerelemről.
I.
Volt egy fiú. Átlagos,kissé szegényes,csonka családban élt. Az édesanyját csecsemő korában elvesztette,édesapja eldobta magától. Kis kora óta a nagymamájával élt,békességben,boldogságban,mindaddig míg a fiú rá nem jött,hogy ki is ő valójában,és hogy mit tartogat neki az élet. A fiú elzüllött,járta a várost,és az országot nagyon sokáig. Alkohol,drogok,alvilág. Sokáig egyedül tengette életét,míg össze nem ismerkedett néhány emberrel. Sok balhéba belekeveredett,lassan kezdett kimaradozni otthonról,nem jött haza éjszakára és sokszor hetekig nem tudott róla semmit a nagymamája. A családja meggyűlölte viselkedése,és életfelfogása miatt,már nem számíthatott senkire,csak saját magára. Az idő telt,megismerkedett egy társasággal,hamar beilleszkedett,de belül gondolta,hogy a többiek bajba sodorják,és kihasználják. A fiúnak jogosak voltak a megérzései,mert belekeverték néhány illegális üzletbe,és sok mocskos dolgot a nyakába varrtak.Mindenki akiről azt hitte,hogy a barátja,ellene fordult,mikor ki akart szállni az ördögi körből. A Fiú megint egyedül maradt,magányosan tengette szánalmas kis életét. Egy nap üzenetet kapott egy futólagos ismerősétől. Meghívta a 17-k születésnapjára. A fiú elment,és sok emberrel megismerkedett,mindenki jól fogadta,de ő csendes volt. Nézte,ahogyan a párok ölelkeznek,a barátok szórakoznak,jól érzik magukat. Elgondolkozott azon,hogy neki csak egy szerelme volt,azt is elvesztette. Egy igaz barátja,őt is elvette tőle az ég. Irigy volt,csak hallgatott,és gondolkozott. Kis idő után megszólította őt egy lány. Haja aranybarna,szeme méregzöld,és úgy csillog,mint a fáraók érinthetetlen rejtett,csapdákkal őrzött kincsei. A fiú feleszmélt,ránézett,és a szívverése felgyorsult,alig kapott levegőt. Már régen érzett ilyesmit,talán sohasem. Azt hitte,ez nem a valóság. Összeismerkedett a lánnyal,sokat beszélgettek,igaz barátként tekintettek egymásra. A fiú őrülten beleszeretett ebbe a lányba,de nem merte bevallani. Ha meglátta,elakadt a lélegzete,nem jutott szóhoz,egyszerűen minden megszűnt létezni,csak ő volt. Az a lány. Kis idő múltán kiderült,hogy a lány sem érez talán másképpen a fiú iránt. A sors összehozta őket,és egy párként folytatták ezt a történetet.
II.
A fiú és a lány egy pár volt. A fiúnak minden álma megvalósult. Volt egy igaz szerelme,barátai,néhány rokonával is megjavult a viszony. A lány életet lehelt a fiúba,és az életébe egyetlen csókkal. Miden gondot leküzdöttek,elmondták egymásnak féltett titkaikat. A fiúnak csak ez a lány volt az életében,bármit megadott volna érte. Teltek a hónapok,lassan egy éve együtt voltak. A lány bejelentette,hogy nagyon messzire fog utazni pár hónap múlva egy évre tanulni,és pár hét múlva pedig több mint egy hónapig nem fogják látni egymást. A fiú teljesen összetört,de mindig csak arra gondolt,hogy el fog múlni,majd az idő mindent megold. A lány elutazott egy hónapra. A fiú egyedül maradt itthon néhány kétszínű emberrel,akiket régebben a barátainak hitt. Nem bírta a lány hiányát,minden csak rá emlékeztette. Semmi sem oldotta fel igazán a bánat alól. A szobájában ült,és csak nézte a lány fotóját. Nem tett semmi mást,csak bámulta a képet,és szorongatta a barátnőjétől kapott kis dobozt,ami sok sok kincset rejtett a lány számára. Hetente beszélgettek egy keveset,de legalább tudták hogy mind a ketten jól vannak. S hogy ez után mi történik? Azt csak a sors,és a lány tudhatja.

2010. július 26., hétfő

Álmosod lettem.

Telnek a napok,múlik az idő. Már látom,egyre közelebb vagyunk egymáshoz. Ha távolságban nem is,időben igen. És én tudom,hogy nemsokára együtt nézhetjük újra a világ zavarát,s egymás szemében lévő alakot. A mi arcunkat.
Mit nekünk néhány hét,hamar elrepül.
Nem.
Nélküled nincs idő. Lassan kezdek megőrülni.
Megszállottad lettem.
Rögeszmém vagy?
Magamhoz láncollak,kérlek ne haragudj.
De hidd el szerelmem irántad erősebb mint a múltszázad híres költői által írt versekben olvasható érzelmek.Mint már mondtam,nem vagyok költő,nem vagyok író,sem művész.. Csak szívből,és őszintén beszélek. Elmondok mindent. Nem úgy mint..
Minden éjjel veled álmodom.
Aludni akarok. Én már álmos vagyok.
Álmosod lettem.
Már csak álmomban láthatlak? Miért nem ébredhetek fel oly vidáman mint amilyen az álmaimban vagyok veled? Kéz a kézben egy gyönyörű helyen csak mi,csak egymásnak.
Álmosod lettem.

2010.07.27 Egy álmatlan éjszaka utáni hajnalon.

2010. július 16., péntek

Hiányzol.

Pont.Pont.Pont.

Az élet melléd ültet a hátsó padba
Hisz a magunkfajta mindig oda került
Csak az őrület keringett a kor körül
Kicsi bolygók, kicsike pontok
Pont akkor, pont te, pont ott
Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart
De az ezredik szeretleknél a kréta elkopott
Majd pont, pont, pont
Kicsöngettek és a világ elrabolt
A műsort azért folytatjuk persze
A szünet után visszanéz pár percre
A szenvedély, a mai vendég
Majd egyedül tovább minden, ahogy eddig..

2010. július 14., szerda

Nélküled miden olyan üres.
Nélküled számomra nincsen boldogság.
Nincsenek színek.
Nincsenek fények.
Ahogyan veled is megáll az idő,nélküled is.
Bármerre nézek,csak a hiányodat látom.
Bárhová megyek,mindig eszembe jut egy emlék.
Nélküled a szép emlékeim szörnyűek,és könnycseppeket fakasztanak az arcomra.
Én nem akarok hatalmat,szépet,s jót..
Én csak át akarlak ölelni újra,és soha többé el nem engedni..
Én nem kérnék most többet,mint egy pillanatot.
Csak hogy lássam a mosolyodat,ami megigéz minden embert aki látja.
Csak újra fogni a kezedet.
Én csak téged akarlak.
Csak a szemedbe nézni,és kimondani hogy szeretlek.
Csak átölelni,és a füledbe súgni,hogy nem akarlak elveszíteni sohasem.

Szeretlek.

2010. július 11., vasárnap

2010.07.11 - 2010.08.21

Elment. És csak az idő hozhatja vissza. Én nem.
El fog menni. És csak a nagy hatalmú idő fogja vissza hozni,ha megtalálta azt akit keres.
Itt hagyott. Nem önszántából,hisz könnyesen búcsúzott.
Tudom hogy visszajön. Épségben.
Itt fog hagyni. Hisz keresi. Ott,az árnyék fényében.
Ha megtalálja vissza fog jönni?
Pár órája csak,de már érzem a hiányodat bármerre nézek.
42.
Gyilkos szám.
Zajos csend.
Az idő lelassult.
Veled egy percnek tűnik.
Nélküled az örökkévalóságnak.
Hiányzol.

Szeretlek.

2010. június 13., vasárnap

Mikor megcsókol,valósággal tüzel az arcom.
Mikor hozzám ér,érzem a forróságot,mely melegíti testét.
Mikor belenézek a szemébe,egyszerre látom a mennyet és poklot.
Mikor hozzám szól,ajkaim lebénulnak,szívem görcsbe rándul.

S Mikor azt mondja szeretlek,élővé válok.

Emlékszel mikor egy kert mélyén eljártuk szerelmünk első táncát?
Úgy éreztem,hogy a hold,s a csillagok is minket néznek töretlenül.
Szívembe véstem azt a pillanatot,még most is rabja vagyok.

Táncos lépteid felkavarták a lágy esti szellőt,
Kecses mozgásod eloszlatott minden sötét felhőt.
Halk szavaid felrázták,életre keltették az erdőt.


Köszönöm, hogy elviseled az elviselhetetlent.
Hogy valamit teremtettél a semmiből.
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek.
Csupán neked, mindenért neked.

Szeretlek Fürjész Krisztina,és ez örökké így marad!