2010. január 23., szombat

"I see you"

Ha velem vagy,"látlak". De nem egyszerűen látlak,hanem érezlek,beléd látok.. Látom benned a reményt,ami erőd ad nekem a mindennapokhoz. Látom benned a sok szörnyű emléket,ami néhány helyen magamra emlékeztet.Látom benned mindazt,amit próbáltam neked nyújtani,mindazt amit még senkinek sem nyújtottam.Látom benned,hogy te különleges vagy.. Különleges.. Kívül,belül.

Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.


Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomorúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé,a rohanás, a vásárlás,a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Veled akarok maradni, mert mindig rád vágytam! Veled akarok maradni, örökké!”

2 megjegyzés: