Az utolsó fejezet.

Ez a könyv most bezárul.
Csak megszeretném köszönni a rengeteg jót amit kaptam,és nem érdemeltem meg.
Rengeteg embernek az életét tönkre tettem,de nem bánom,hisz erre születtem.
El loptam néhány őszinte mosolyt,amelyek ha szemem előtt lebegnek lassan megfojtanak,de nem érdekel,hisz ez vagyok én.
Ne haragudj kérlek.
Hidd el,olyan lesz,mintha nem is léteztem volna.
A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.
Talán.
Tovább élhetsz nélkülem,mással.
Nem bírtam nézni,ahogy miattam szenvednek az emberek.
Elmegyek,elfogyok.
Élhetsz.
Neked nem kell meghalnod.. Az mindig az én feladatom volt.
Ott nekem könnyebb lesz.
Talán.
Majd egyszer megüzenem,hogy ott nincs semmi.
Nincs szenvedés.
Szerelem,érzések,bűntudat.
Semmi.
Köszönöm hogy szerettél,köszönöm hogy élhettem.
Mindig szeretni foglak. Örökké.

R. Kérlek vigyázz K-ra. Bocsánat hogy felfaltalak. Bocsánat,hogy nem hagytalak ragyogni a hold szemében. Őrizd,becsüld,hisz neked teremtetett.
Majd egyszer találkozunk a semmiben.

De miről is beszélek.. Nem hagytalak ragyogni...

Nap nélkül nincs hold,hold nélkül nincs nap.
S egy ismeretlen égitest csak árnyékot hoz az élőkre.

Vajon mi van odaát?
Hát most kiderítem.

Addig is viszlát. Egyszer ti is belefáradtok.

Ha majd felnézel az égre,és látod azt a sötét pontot,mely napról napra egyre nagyobb,vagy kisebb,jussak eszedbe,hogy már ott él,aki valaha téged szeretett.

Örökké szeretni foglak.