Csak egy újabb köszönetnyilvánítás,hisz ezt nem lehet meghálálni.

Csak köszönni tudom,azt sok jót..
Azt,hogy élőt faragtál eme korhadt fadarabból,
megtanítottad érezni,s embereket szívébe fogadni.
Talán hiba volt,hogy pirosló ajkaiddal életet leheltél a lelkembe.
Nem magam miatt,miattad.
Ha létezik boldogság ebben a világban,akkor én megtaláltam.
Mert az én boldogságom, a te léted.
S apró,csekély életem,neked szánom.
Te döntessz életem,s halálom felett.
Amikor megölelsz,legyőzhetetlennek érzem magam.
S mikor hátat fordítassz,úgy érzem,mintha kiszállna belőlem minden öröm,és fény.

Te vagy az én újholdam,mely az örökkévalóságig ragyog a szemeimben.