Egyszerűen,és visszavonhatatlanul szeretem.

Nincsenek téves vágyak, nincsenek túlzó álmok,
Nincsenek elvárások, és nincsenek korlátok.
Tiszta szívvel, s szabadon nyújtok kezet neked,
A képzelt rabság rácsai könnyű szárnnyá lettek.
Elindulunk. Egymás mellett sétálunk az úton,
Szavak sem kellenek, hisz tudod, s én is tudom,
Hogy a köztünk lévő szent láng kék és sohasem éget,
Nem mérgezi ragaszkodás, önzőség, ígéret.
Sokáig mélyen hittem, nem létezhet ilyen út,
Hogy az ördögi kör örök, s tovább kísért a múlt.
De elég a szemedbe néznem, s önmagamat látom
Szabadon, ahogy túljutok minden akadályon.
Most már merek bízni, hogy várnak ránk csodák,
Hogy bármi jöjjön szembe, őriz minket a láng.
S az sem baj, ha messze jársz, vagy magad küldesz el,
Mert ha elengedlek, tudom, mindig velem leszel.
S ha néha sírnék, kérlek, ne nézd a könnyeimet,
Csak a hamis, hazug akarat, mi előcsalja őket.
Nem akarom, hogy lásd, ha még mindig harcolok
A sötét gondolat-árnnyal, azzal, mi nem vagyok.
Már nincsenek téves vágyak, nincsenek árnyak, rácsok,
Sem vádaskodás, sem birtoklás, nincsenek korlátok.
Tiszta szívvel, s szabadon, megyünk az úton ketten,
Feltételek nélkül, csendben, szeretetben.