2010. július 26., hétfő

Álmosod lettem.

Telnek a napok,múlik az idő. Már látom,egyre közelebb vagyunk egymáshoz. Ha távolságban nem is,időben igen. És én tudom,hogy nemsokára együtt nézhetjük újra a világ zavarát,s egymás szemében lévő alakot. A mi arcunkat.
Mit nekünk néhány hét,hamar elrepül.
Nem.
Nélküled nincs idő. Lassan kezdek megőrülni.
Megszállottad lettem.
Rögeszmém vagy?
Magamhoz láncollak,kérlek ne haragudj.
De hidd el szerelmem irántad erősebb mint a múltszázad híres költői által írt versekben olvasható érzelmek.Mint már mondtam,nem vagyok költő,nem vagyok író,sem művész.. Csak szívből,és őszintén beszélek. Elmondok mindent. Nem úgy mint..
Minden éjjel veled álmodom.
Aludni akarok. Én már álmos vagyok.
Álmosod lettem.
Már csak álmomban láthatlak? Miért nem ébredhetek fel oly vidáman mint amilyen az álmaimban vagyok veled? Kéz a kézben egy gyönyörű helyen csak mi,csak egymásnak.
Álmosod lettem.

2010.07.27 Egy álmatlan éjszaka utáni hajnalon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése