Ha a legnagyobb gyermekkori félelmed szinte minden nap a közeledben lenne,te mit tennél?
Ha elmegy mellettem.. Megborzongok..
Érzem az illatát.. Mint akkor..
Felismerem a hangját.. Mint akkor..
Ha hozzám ér.. Mint akkor..
És nem tehetsz semmit!
Hiába menekülsz el a múltad elől,úgyis utól ér!
Egyszer volt bátorságom,és megkérdeztem.. Miért?
A Szemembe nevetett gúnyosan,és elsétált.. Mintha semmi sem történt volna..
Milyen lehet egy ilyen embernek a lelki ismerete? Van egyáltalán neki olyan?
Csak kérdések válaszok nélkül.. És folyamatos rettegés az otthonodban,az utcán,akár egy autóban is.. Mert félek.. Mi lessz még,ha az otthonodban is,amit egyébként menedéknek kellene tekintened,jeges ujjakkal szorítja szívedet a félelem?
Segítség nincs,nemlehet!
Nincs más megoldás..
Még TŰRÖK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése