Vannak dolgok,amiket senki sem tud rólam... Már elegem van.. nem bírom magamban tartani ezt a sok fájdalmas emléket,nem akarok hazugságokban élni többé.. Most kitálalok! Belevágok,ne legyenek titkaim.. Fájdalmas titkaim..
Voltak,vannak,lesznek mindíg olyan emberek,akik azt élvezik,amikor a másik embernek fájdalmat tudnak okozni.. fizikai fájdalomról beszélek.. Azt élvezik,hogy megalázhatják egy embertársukat.. Soha,de soha nem kívánom a legnagyobb ellenségemnek sem azt,hogy ilyet éljen át valaha is...
Egyik jóbarátomtól tarotottam hazafelé egy csütörtöki napon. Kb 7 óra lehetett.. Megyek az utcán,és csak egy tompa ütést érzek a tarkómon..Sötétség. Miután magamhoz tértem,egy furgonban,megkötözve,zsákkal a fejemen. Szörnyű érzés.. Alig kapsz levegőt,a kezeidet szétvágta a kötél.. Égető,szúró fájdalmat éreztem a hátamon.. Véreztem.. A hátamat összeégették,tele vagyok még mai napig is hegekkel.. Soha,senki sem látta.. Keddig... "Ő" Megkérdezte.. Mi ez a hátamon.. És én hazudtam,én,aki sohasem tudna hazudni annak az embernek.. Kitaláltam egy idióta történetet hogy mik azok a "csíkok"... Nem gondolom,hogy elhitte nekem.. De hazudtam,neki.. Én ezt nem akarom,nem fogok hazugságokban élni.. Ígyis elegen hazudoznak mellettem. De azok az "emberek".. Nem tudom kik voltak,miért csinálták.. Nem is érdekel.. De ha tudom,elkerülöm azt az utcát,viszont a sors.. ennek valószínüleg így kelett lennie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése